A török ellenes felszabadító harcok Buda visszafoglalásával (1686) kezdődtek, s ez idő tájt Baja és környéke is felszabadult. A Ferenc-rendi szerzetesek – bunyevác híveikkel együtt – 1687-ben menekültek Bajára és környékére a török uralom alatt maradt Balkánról. Felépítették kis paticsfalú rendházukat. A lakosság szeretetétől övezve éltek mindaddig, amíg a Rákóczi-szabadságharc alatt a kurucok 1708-ban el nem pusztították kolostorukat.
A mai rendház alapkövét 1721-ben rakták le, és 1722-ben megkezdődtek az építési munkák. A Páduai Szent Antalról nevezett ferences kolostor a vallási és kulturális élet központja volt Baján. “A rend tagjai már a XVIII. század első felében foglalkoztak a bajai ifjúság nevelésével és oktatásával, és majdnem egy századon át az ő kezükben volt a tanítás ügye” – írja Werner Adolf ciszterci gimnáziumi igazgató. Eleinte az elemi oktatást vezették teljesen ingyenesen, majd 1757-től hosszú ideig a rendházban volt a város fenntartásában működő első bajai középiskola, az úgynevezett kisgimnázium, a mai III. Béla Gimnázium őse, melyben ferencesek tanítottak. Falai közt élt 1773-1774-ben Martinovics Ignác természettudós, a magyar jakobinus mozgalom vezéralakja.
A ferences barátok kertje valaha a Petőfi utcán túl, egészen a Rókus temetőig terjedt. Egy részét 1702-ben özv. Zombori Márkusnétól vették meg. Amikor a Szent Antal, a Széchenyi és a Deák Ferenc utcákat alakították ki, megbontották téglafal kerítésüket, és átengedtek kertjükből egy részt. A kert nagy részét Déri Frigyes vásárolta meg 1916-ban, ide akarta felépíteni a múzeumot, melyben a Bajának ajándékozott magángyűjteményét kívánta elhelyezni. Az első világháborút követően Baja szerb megszállás alá került, s Déri Frigyes visszavonta adományát, a barátok kertjét azonban Bajának ajándékozta, s így jött létre a város legnagyobb parkja.
Az egykori ferences kolostor a templom északi oldalához illeszkedve áll. A rendházat többször átalakították, így az eredeti későbarokk stílusjegyek mára már alig felfedezhetők. Csak a belső folyosók boltozatai, lépcsőháza, ajtónyílásai, belső udvarának kiképzése őrzi a barokk stílusjegyeket. Bartók utcára néző főhomlokzatát tagoló ablakait – a földszinti kilencet és az emeleti tízet – a fal síkjából alig kiálló, egyszerű ablakkeretek veszik körül, felül egyenes záródású szemöldökökkel. Kilenc tengelyes főhomlokzatának jobb szélén, közvetlenül a templom mellett, lépcsőkön, íves záródású bejárati ajtón át lehet feljutni az előtérbe, ahonnan ajtók nyílnak a templomba, a valamikori gyóntatófolyosóra, a kórusra és a toronyba, valamint a plébániahivatalba. Balra van a klauzúra régi bejárati ajtaja.
Az 1840. évi tűzvész a rendházat sem kímélte. Az erre utaló kronosztikon a folyosón volt, de lekaparták vagy lemeszelték. A barokk, rokokó, empire, biedermeier stílusú értékes bútorok és más berendezési tárgyak jórészt a kolostor asztalosműhelyében készültek, melyek legtöbbje sajnálatos módon elpusztult vagy eltűnt. A refektórium egyik 1774-ben készült ajtaja megőrződött. A gazdagon díszített rokokó ajtó a tékozló fiú hazatérését ábrázolja. Az ebédlő falait faragott barokk lambériák fedték. A folyosók fehérre meszelt falain, a bolthajtásokhoz igazodva, díszes faragású keretekben szenteket ábrázoló, ismeretlen mesterek által készített olajfestmények voltak, többek között: Szent Ferenc, Szent Bonaventura, páduai Szent Antal képe. A mintegy 12 képet 1950-ben – a rend felszámolásakor – a múzeum vette át megőrzésre.
A kolostor 6200 kötetes könyvtárában 1501 előtti ősnyomtatványok és könyvészeti ritkaságok is voltak, amelyek legnagyobb része az Ady Endre Városi Könyvtárba került. Ilyen könyvritkaság többek között az idősebb Plinius (Kr. u. 23-79.) Naturalis historia című természettudományos témájú művének 1472. évi velencei kiadása – mely hazánkban az egyetlen példány –, vagy Telegdi Miklós egyházi író 1578-ban, Nagyszombatban kiadott könyve, valamint egy 1734-ből származó, kézzel írott tankönyv.
Az itt élő barátokat 1950. június 10-én hajnalban erőszakkal elhurcolták a debreceni ferences kolostorba, a hátrahagyott tárgyak nagy része eltűnt vagy elpusztult, kis része került csak a múzeumba. A kolostort lezárták, 1952-ben az épületet államosították. Az eredeti közösségi terekből és szerzetesi cellákból rendeltetésüktől merőben eltérő módon 32 lakást alakítottak ki. Az épület üresen álló, lepusztult részeit 1989-ben visszaadták a plébániának. A rend visszaigényelte a kolostort, de a tulajdonjog még nem rendeződött, néhány magánlakás még mindig van az épületben.
Elkezdődtek a helyreállítási munkák a belső terek átalakításával. A tervek szerint helyreállítják a refektóriumot, az oratóriumot, könyvtárat alakítanak ki, megnyitják a körfolyosót.
(Bánáti Tibor: Mesélő házak, Baja, 2001)
Tékép ide kattintva!
